Akinek kutyája van, annak ismerős… Egy hátrahagyott ürülék a séta alkalmával, út szélén elhullott állat teteme, elég, ha egy pillanatra lanyhul a figyelmünk, már hozzá is dörgölőzött, jó alaposan…
De mégis miért csinálja ezt?
A válasz egyszerűbb, mint gondolnánk: a vadászösztöne készteti erre.
Ősi ösztön ez, vadászat során így próbálták meg a saját szagukat elfedni, így az űzött vadat megtéveszteni.
Hasonlót tesz, amikor a saját szagát akarja felerősíteni, ilyenkor a saját vagy társa(i) ürülékébe hengeredik bele - ezzel a falkaszellem megerősítése a cél.
Egy harmadik ok pedig, hogy a felfedező útról visszatért egyed a többieket próbálja vadászatra ösztönözni azzal, hogy “hazahozza” prédaállat “illatát”.
Leszoktatás
Mivel egy igen jól rögzült, a túléléshez nélkülözhetetlen, ősi ösztönről van szó, a leszoktatás nem egyszerű. A kulcs a “Nem!” és a “Hozzám!” parancsszavak biztos használatában rejlik. Ezeket tanítsuk meg elsősorban a kutyusnak, ne a póráz rángatásával próbáljuk elkerülni a belehempergést!
Fontos, hogy nagyon gyorsnak kell lenni, hiszen a kutya sem szimatolgatja sokáig, ahogy megérzi, rá is veti magát nyomban. Hatásos, ha próbálunk egy-egy csábító objektum mellett többször elsétálni úgy, hogy a kutyust magunk mellett tartjuk, egészen addig, amíg már nem reagál rá. Fontos a határozott és következetes tiltás!
Na és… ha… megeszi?
Ez meglehetősen visszataszító, és még egészségtelen is, mert paraziták így nagyon könnyen a szervezetébe kerülhetnek.
Két oka lehet az ürülékevésnek:
Ha valamiféle tápanyag, vitamin, stb. hiánnyal küzd, és azt próbálja meg így pótolni. Ebben az esetben kis odafigyeléssel és megfelelő koszttal megoldhatjuk a problémát.
Felvett szokás esetében nehezebb dolgunk van. Gyakran unalmában, magányában csinálja. Ilyenkor próbáljunk meg többet foglalkozni vele, illetve kevesebbet hagyjuk magára. Ebben az esetben is fontos a határozott és következetes tiltás!
