A kutyák félelmének hátterében meghúzódó okokat 3 kategóriába sorolhatjuk. Sok esetben nem egy, hanem több ok együttes jelenléte eredményezi a túlzott félelmet.
1. Örökletes, genetikai okok:
Leggyakrabban a kutyaszaporítóknál fordul elő, hogy nem veszik észre/ figyelmen kívül hagyják, amikor egy állat félelemmel küzd. Nyerészkedési vágytól hajtva, az FCI követelményeket pusztán a külső tulajdonságokra értelmezve szaporítják, “gyártják” a kutyákat, akik öröklik a szülőktől a félős viselkedést. Amíg van, aki tőlük vesz kutyát, folytatni fogják a nagyüzemi, kontrollálatlan kutyagyártást!
2. Negatív tapasztalat:
A szerzett negatív tapasztalatok alapján kialakult félelmet két csoportba sorolhatjuk attól függően, hogy mekkora volt a kutyus, amikor a félelmet kiváltó esemény érte. Mivel más pszichikai síkon rögzülnek a 8-12 hetes kor között szerzett tapasztalatok, és megint más síkon a 3 hónapos kor után, a kezelés is eltérő!
Egy kölyökkutyus 8-12 hetes kora közötti életszakaszát hívjuk szenzibilis szakasznak. Az ebben az időszakban szerzett élmények elengedhetetlenek a túléléshez, mert a legalapvető szociális készségei, tapasztalatai ebben a korban alakulnak ki. Ez alatt a 4 hét alatt szerzett fizikai fájdalom, pszichikai megrázkódtatás, trauma (és ide tartozik a fül és/vagy farok részleges vagy teljes csonkítása is!) örökre nyomot hagy egy kutyusban.
A második csoport, amikor 3 hónapos kora után, jellemzően elkerülve az őt eddig körülvevő környezetből (testvérek, szülők), a trauma az új környezetében éri.
Fontos megjegyezni, hogy mindkét esetben teljesen mindegy, hogy a negatív élmény egyszer, vagy többször érte a kutyust.
3. Gazdi nem megfelelő reakciója
Korábban már írtunk erről, de nem lehet eléggé hangsúlyozni!
Sokan, amikor észreveszik a szorongást, félelmet, ösztönösen nyugtatni kezdik a kutyust. Ám amikor a kutyusunk fél, a legrosszabb, amit tehetünk, hogy szeretettől vezérelve elkezdjük abajgatni, sajnálni, simogatni, mert ezzel csak megerősítjük a kutyában a gondolatot, hogy mivel mi, mint a falka vezérei védelmi intézkedéseket teszünk, neki igenis van oka a félelemre.
A félelem fajtáiról, tüneteiről előző, míg a félelem kezeléséről következő cikkünkben olvashattok!
