Számtalan tévhit és a köztudatban a kutyák neveléséről, viselkedéséről. Kezdve az „Amelyik kutya ugat, az nem harap”, a „Ha lenyomom a földre, megérti, hogy én vagyok a főnök”-ig, ezek a mítoszok csak arra jók, hogy félreismerjük kutyánkat, és helytelenül ítéljük meg a viselkedését.
Azért eszik füvet, mert beteg
Ez nem igaz, hiszen a fűnek a kutyákra nézve nincs semmiféle tápértéke, és megemésztetlenül hagyja el a kutyát. Vannak különféle elméletek, hogy szeretik az ízét, vagy egyszerűen éhesek, bár a legvalószínűbb, hogy féreghajtás miatt, ösztönösen fogyasztják (ezt különféle majomfajtáknál is kimutatták már).
Kertes házunk van, ezért nem kell külön sétáltatni
Dehogynem! Akik sétáltatni viszik a kutyájukat, ők sem (még ha nem is mindig tudatosan) csak a napi emésztőrendszeri szükségletek, és a mozgásigény kielégítése végett teszik. A kutyának is nagyon fontos, hogy sok és különböző inger érje, szagok, hangok, látványok formájában. Nem utolsó sorban az sem baj, ha rendszeresen találkozik ismeretlen ebtársakkal, emberekkel. Ha nem visszük rendszeresen sétálni, az a későbbiekben negatív hatással lehet a szocializációjára (is)!
Amit egyszer megtanult, azt nem felejti el
Ismét csak dehogynem… Már ha nem gyakorlunk vele rendszeresen. Egy kutyaiskola kijárását követően nem dőlhetünk hátra kényelmesen, hiszen az csak pillanatnyi siker. Ahhoz, hogy a tanultak megfelelően rögzüljenek, hosszú távon is biztos tudást jelentsenek, elengedhetetlen a rendszeres gyakorlás! Ismétlés a tudás anyja…
Majd visszarántom a póráznál fogva
Nem! A póráz nem erre való! A hívó szóra való visszatérést minden kutya meg tudja tanulni, és meg is kell tanítani nekik! A póráz rángatása nem megoldás, főleg hogy károsíthatjuk is vele a kutyus csigolyáit (ostorcsapás-sérülés) és gégesérülést is okozhatunk.
Ha idős kutyát fogadunk örökbe, akkor már nem alakul ki kötődés
Ez sem feltétlenül igaz. Tény, hogy vannak olyan kutyafajták, akik jellemükből fakadóan ún. „egygazdis” kutyák, egész életük alatt egyetlen embert
fogadnak el gazdiként, hozzá hűségesek,
neki engedelmeskednek (emlékszünk a Hachiko című filmre). De a legtöbb kutya élete végéig szociális lény, és képes elfogadni egy szerető, új gazdid, sőt, új parancsok teljesítésére is megtaníthatók.
Ezt a fajtát nem lehet megnevelni
Tévedés. Minden kutyát lehet és kell is nevelni. A legfontosabb, hogy amellett, hogy minden kutyafajtának megvannak a sajátos jellemvonásai (pl. retrievertől ne várjuk, hogy éberen őrizze a házat a betörőktől, míg egy német juhászt ne büntessük, amiért megugatja a kerítés előtt elsétáló járókelőket), amelyeket nemigen tud levetkőzni, minden kutya más-és más egyéniség. Ha ezeket felismerjük, tiszteletben tartjuk, és nem várjuk el tőle a személyiségével szemben álló feladatok teljesítését, akkor hozhatjuk ki a kutyából és a vele való kapcsolatunkból a legtöbbet!