|
Eredeti neve:
|
Dobermann
|
|
Eredete:
|
A XIX. század végén Friedrich Luois Dobermann tenyésztette ki többel között a német juhász, a rottveiler, a dog, a pincser, a beauce-i juhászkutya és az angol agár keresztezésével.
|
|
Termet:
|
Nagy
|
|
Marmagasság:
|
63-72 cm
|
|
Testtömeg:
|
32-42 kg
|
|
Alomszám:
|
5-8 kölyök
|
|
Várható élettartam:
|
10-14 év
|
|
Eredeti feladata:
|
Őrző-védő
|
|
Alkalmazás:
|
Munkakutya
|
|
Szőrhossz:
|
Rövid
|
Leírás
"A dobermannok robusztus ebek voltak, az ördögtől sem féltek.” / Gottfried Lieschti /
Tiszteletet parancsoló, elegáns megjelenésű, büszke tartású kutya. Karcsú és izmos, lábai egyenesek. Fülét és farkát gyakran csonkolják. Feje hosszúkás, füle közepes méretű, lelóg. Szemei szintén közepes méretűek, alakjuk ovális, tekintete bölcs. Szőre rövid és sűrű, fekete alapon cserbarna rajzolattal.
Tulajdonságok
Egyesek számára ijesztő kinézete ellenére nagyon jó tulajdonságokkal rendelkezik. Éber, bátor, intelligens, hűséges és odaadó. Emberrel, gyerekekkel, állatokkal jól kijön, idegeneket nem enged a lakásba, csak ha gazdájával „megbeszélték”. Kezdő kutyásoknak nem ajánlott, mert gondos, következetes és harmonikus nevelést igényel. Alaptermészete nyugodt és kiszámítható, nem megfelelő neveléssel azonban félénk és ideges lesz. Mindig egyértelműen és tisztelettel kell bánni vele, megütni nem szabad! Parancsokat gyorsan és szívesen tanul.
Heti egyszeri átfésülésen és a karmok röviden tartásán kívül csak a fogkőre kell odafigyelni.
A dobermann gyors és kitartó, mozgásigénye nagy. Bármilyen testmozgást szívesen végez, úszást, futást, labdázást, minden nap legalább egy órát rá is kell szánni. Ha mozgásigényét rendszeresen kielégítjük, akkor lakásban is nyugodtan viselkedik. Kutyás versenysportokban kiemelkedően jó, de nem szabad túl korán elkezdeni az edzéseket.
