|
Eredeti neve:
|
Hosszúlábú erdélyi kopó
|
Rövidlábú erdélyi kopó
|
|
Eredete:
|
Ősi magyar kutyafajta
|
|
Termet:
|
|
|
|
Marmagasság:
|
55-65 cm
|
45-50 cm
|
|
Testtömeg:
|
30-35
|
25-30 kg
|
|
Alomszám:
|
4-8 kölyök
|
|
Várható élettartam:
|
10-14 év
|
|
Eredeti feladata:
|
A középkorban a főúri udvarok kedvelt vadászkutyája volt.
|
|
Alkalmazás:
|
Vadászkutya
|
|
Szőrhossz:
|
Rövid
|
Leírás
Teste négyszögletes. Háta vízszintes, Alacsonyan tűzött, sarlós farkát leengedve tartja. Hasa felhúzott. Lábai egyenesek, Nyaka hosszú és izmos. Koponyája boltozatos, lelógó fülei magasan tűzöttek. Szemei közepes nagyságúak, oválisak. Harapása ollószerű. Szőre rövid és fényes, színe fekete alapon cserbarna, néha fehér rajzolattal.
Tulajdonságok
Bátor, barátságos és okos, de független. Gyerekekkel és kutyákkal jól kijön, más háziállattal viszont nem ajánlatos együtt tartani. Idegenekkel gyanakvó, de nem agresszív, csak akkor harap, ha családját komoly veszélyben érzi. A vadászat a vérében van, az ezzel kapcsolatos tudnivalókat hamar megtanulja. Érti, hogy mit akarnak tőle, de függetlensége miatt nem mindig számíthatunk engedelmességre. Nevelésében a kölcsönös tisztelet, a következetesség és egyértelműség a legfontosabb.
Szőrzetápolása nem bonyolult, heti egy átfésülés elég, és a karmai röviden tartása is megoldott a megfelelő mozgással.
Mozgásigénye nagy, póráz nélkül sétáltatni viszont csak biztonságos helyen szabad, és nem felejthetjük el, hogy vadászösztöne általában erősebb, mint a hűsége. Leggyakrabban ma is vadászatnál használják, hajtásra, utánkeresésre, nyomkeresésre
